Csatár Győző; Gabrielli

(Veszprém, 1849–Kolozsvár, 1915. dec. 8.): énekes (bariton), később apaszínész. Az 1870-es évek elején mint fődíszmester is működött. 1868-ban lépett színpadra. Operákban és operettekben is egyaránt jó művésznek tartották. Szívesen játszott drámában is. Kassa, Arad, Debrecen voltak kedvelt városai. 1905-től 1911-ig Kolozsváron Janovics Jenő társ.-ában játszott és szinte nem is lehetett nélküle bemutatót elképzelni. Felesége Pajor Emília operettprimadonna, népszínműénekes, aki 1872-ben lett műkedvelőből hivatásos színész, s 1876-tól együtt járták a vidéki városokat. F.Sz. Montfleury (Rostand: Cyrano de Bergerac); Blacsek Milos (Lehár F.: A drótostót); Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Szapolyai (Jókai M.: Dózsa György); Esze Tamás (Fényes S.: Kurucz Féja Dávid); Frosch (ifj. J. Strauss: Denevér); Ollendorf (Millöcker: A koldusdiák); Tudós (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde).

M.A. 1868–69: Kőműves; 1870–72: Mosonyi Károly; 1872: Szabadka; 1873–74: Krecsányi Ignác; 1874–77: Sztupa Andor; 1878: Kolozsvár; 1878–80: Krecsányi Ignác; 1880–83: Debrecen; 1883–85: Mándoky; 1885–86: Miklósy Gyula; 1886–87: Aradi Gerő; 1887–90: Kassa; 1890–91: Egri Kálmán; 1891–98: Arad; 1898–1901: Debrecen; 1901–1904: Somogyi Károly; 1904: Janovics Jenő.