Dobsa Lajos

(Makó, 1824. okt. 6.–Kosgyán, 1902. júl. 8.): színész, drámaíró. Végzett jogászként 1844-ben állt vándorszínésznek; 1846-ig Győrött, Debrecenben, Kolozsvárott és Aradon játszott. Többször vendégszerepelt a Nemzeti Színházban, de nem szerződtették. 1846-ban nyugat-európai körútra indult. 1848-ban részt vett a párizsi forradalomban, amelynek hazai krónikása lett. Hazatérése után Radicalis álnéven újságíró, a szabadságharcban kormánybiztos, majd gerillakapitány. 1850-ben elfogták a Nemzeti Színházban, Öcsém, házasodjál c. vígjátékának bemutatóján és hathavi fogságra ítélték. 1874-ig Pesten élt, 1889-től szülővárosa képviselője volt. Miután hiába próbálta megszerezni a Nemzeti Színház intendánsi posztját, visszavonult az irodalmi élettől. 1848–1895 között 14 színpadi művet írt, több drámapályázat nyertese és jutalmazottja. Értékes vígjátékot (Vígjáték tárgy, 1861) éppúgy alkotott, mint sikertelen történelmi drámát (Guttenberg, 1852; I. István király, 1861). Ez utóbbi lett Erkel Ferenc operájának szövegkönyve. F.Sz. Krumm Eliás (Kotzebue: Legjobb az egyenes út); Bájkerti (Szigligeti E.: Két pisztoly). – Ir. Élő G.: D. L. színművei (1912); Hegedűs G.–Péter L.: D. L. emlékezete (Makó, 1974).