dráma

(görög): 1. a líra és az epika mellett az irodalom harmadik műneme; emberi, társadalmi cselekvést, a szereplők jellemében megjelenő különböző, ellentétes szándékok, akaratok összeütközését, konfliktusát, az alakok egymáshoz való viszonyainak megváltozását ábrázoló dialogikus formájú mű, amely általában színpadi megjelenítés igényével készül. A fogalom többször ment át jelentésváltozáson. Arisztotelész mint a tragédia és a komédia összefoglaló kategóriáját használja. Ez a fogalom tulajdonképp a polgári dráma kialakulásáig – 18. sz. – érvényben maradt, bár a köznyelvi szóhasználatban jelentése egyre inkább a komoly cselekményre korlátozódott. Később a klasszikus tragédia helyébe lépő ún. középfajú dráma – 19. sz. – műfajának elnevezése lett. A naturalizmus színházának „társadalmi dráma” fogalma tovább bővítette a jelentését, s lényegében a mai, legtágabb értelmezéshez vezetett. Ma gyakorlatilag minden színpadra írott művet drámának nevezünk; 2. a színjátékot, a színpadi művet alkotó színjátékelemek egyike; a színjátékszöveg. Az írott dialógus, amelyben a drámai helyzetek – szituációk – és a jellemek megjelennek; a dráma a színészi dikcióban nyilvánul meg a színielőadás során. – Ir. Szigligeti E.: A dráma és válfajai (1874); Lukács Gy.: A modern dráma fejlődésének története (1911); Sebestyén K.: Dramaturgia. A drámai műfajok története és elmélete (1919); Almási M.: A modern dráma útjain (1961); Lessing: Laokoón. Hamburgi dramaturgia (1963); Almási M.: Színházi dramaturgia (1966); P. Szondi: A modern dráma elmélete, 1880–1950 (1979); Bécsy T.: A dráma esztétikája. A dráma műneme és műfajai (1988).