Drégely László

(Pécs, 1932. ápr. 15.–Bp., 1990. jún. 15.): festő, szobrász, díszlettervező. 1950–1953 között a bp.-i Iparművészeti Főiskola díszlettervezési szakán tanult, majd Bálint Endre és Gadányi Jenő voltak mesterei. 1958-tól 1979-ig a televízió díszlettervezője volt. Rendszeresen tervezett fővárosi – Petőfi, Víg, Pesti –, vidéki – kaposvári Csiky Gergely – színházaknak. Művészetét a szürrealista montázstechnika, a társművészeti eszközök használata, modern anyagok, technikák ötvözete jellemezte. 1957-től vett részt kiállításokon (Bp., Párizs, Amszterdam, Prága, Varsó, Wrocław stb.). 1972-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1977-ben érdemes művész lett. F.T. Gogol: Egy őrült naplója; Miller: Alku; Madách I.: Az ember tragédiája; Vörösmarty M.: Csongor és Tünde; Sh.: III. Richárd; Krúdy Gy.–Kapás D.: Rezeda Kázmér szép élete; Kesey–Wasserman: Kakukkfészek. – Ir. Bőgel J.–Jánosa L.: Scenographia Hungarica (Mai magyar díszlet és jelmez, 1973); Díszlet- és jelmeztervezés 1970–1980 (1983).