erdélyi drámaciklusok
a rokonítható drámák, színpadi szövegek egymást követő, sorozatos előadásának megszervezése a múlt sz. utolsó harmadától vált szokássá. Meghonosításában és kultiválásában az összmagyar színházak közül a kolozsvári együttes járt és jár az élen. Amolyan jutalomjátéka ez nem az egyes színésznek, hanem a színháznak, vallomás eszményeiről, esztétikai elveiről, világszemléletéről. Az általunk ismert első nagyméretű drámaciklusokat Ditrói Mór rendezte Kolozsvárott a 19. sz. utolsó évtizedében. 1891-ben kezdte meg m. drámaciklusát és 48 nap alatt 58 előadáson 42 író és zeneszerző 56 művét mutatta be. A következő évben nagyszabású Shakespeare-ciklus következett. 17 művet játszottak, tragédiát, színművet és vígjátékot. Ezeken az előadásokon a társ. kiemelkedő művésze, az egész m. színjátszás egyik legnagyobb Shakespeare-színésze, E. Kovács Gyula volt a főszereplő. Ditrói hagyományát követte Janovics Jenő is, amikor 1911. okt. 7. és 1912. márc. 30. között 26 m. drámát tűzött műsorára. Filozofikus jellegű színpadi mű (Teleki L.: Kegyenc) ugyanúgy akad közöttük, mint poétikus mesejáték (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde), politikai töltetű színpadi szöveg (Nagy I.: Tisztújítás; Szigligeti E.: II. Rákóczi Ferenc fogsága; Herczeg F.: Bizánc), könnyed vígjáték (Molnár F.: Az ördög; Dóczy L.: A csók) s nem hiányzik az ízes vagy komor falusi életkép sem (Szigligeti E.: Csikós; Bródy S.: A tanítónő). Az antik-drámacikluson, amelyen Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész mellett Arisztophanész, sőt Plautus és Terentius is szerepelt, 1912. nov. 6-tól 1913. máj. 22-ig tartott. Végül a harmadik sorozatba, az 1913. okt. 7-től 1914. ápr. 23-ig tartó ciklusba 14 Shakespeare-művet sorakoztatott egymás mellé Janovics. A húszas években (1923–24) is rendez Janovics egy figyelemre méltó Shakespeare-sorozatot, de az egyre mélyülő színházi válság körülményei között a ciklus sem arányában, sem művészi szintjében nem éri utol a század elejit. A második ókori ciklusra több mint hat évtizedet kellett várni. 1978. ápr. 10. és 1981. okt. között állított színpadra Senkálszky Endre 14 ógörög tragédiát oratóriumi stílusban. Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész tizennégy tragédiája szólalt meg. Nem azért, mert a rend. és az együttes a tiszta műfaj híve, hanem mert a tragédiák megrázó és megtisztító ereje tartalmazza az adott körülmények között a legidőszerűbb, leginkább hozzánk szóló sugallatot, mint ahogy a ciklusok mindenike valamiféle közvetlen vagy közvetett üzenetet igyekszik eljuttatni az idők folyamán a közönséghez.