Erkel Elek

(Buda, 1843. nov. 2.–Bp., 1893. jún. 10.): karmester, zeneszerző. Erkel Ferenc második fia. Kovácsmesterséget tanult, zenére később apja és Gyula testvére tanította. 1860–1872 között a Nemzeti Színház zenekarának dobosa, majd másodrend., 1875-ig ügyelő volt. A Népszínház megnyitásától annak első karmestere volt haláláig, közben 1884–85-ben az Operaház korrepetitora. A legrangosabb operettek rendkívül aprólékos, temperamentumos dirigense. Pályája csúcsát a Hoffmann meséi (Offenbach) bemutatása jelentette. Számos népszínmű zenéjének írója, összeállítója, hangszerelője, a m. stílusú operett megteremtője. F.M. A vershajú (1877), Székely Katalin (1880); A toborzás (1880); Tempefői (1883); A kassai diák (1890). – Ir. Németh Amadé: Az Erkelek a magyar zenében (Békéscsaba, 1987).