Erkel Sándor

(Buda, 1846. jan. 2.–Békéscsaba, 1900. okt. 14.): karmester, operaigazgató, zeneszerző. Erkel Ferenc negyedik fia. Apja, majd Mosonyi Mihály tanította. A Nemzeti Színházban ütősként, ill. karvezetőként kezdett, 1868-ban debütált karmesterként. 1876–84-ben az opera tagozat ig.-ja, aki a megnyíló Operaházban is e funkciót töltötte be 1886-ig. 1900-ig főzeneig. és vezető karnagyként működött tovább. Mindkét intézmény örökös tagja. Kora legnagyobb m. karmestere volt, külföldi szerződését meghiúsították. Számos bemutatót vezényelt, Aida, Otello (Verdi); A varázsfuvola (Mozart); Mefistofeles (Boito); Bajazzók (Leoncavallo); István király, Brankovics György (Erkel F.). Zenekari és kórusművei, átiratai, egy operája (Csobánc, 1865) ismert. Több zenei egyesületet vezetett, többek között a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnök-karnagya volt.