Eck Imre

(Bp., 1930. dec. 2.– ): táncos, koreográfus. Nádasi Ferencnél tanult, 1949-ben lett az Operaház tagja, 1950-től 1960-ig magántáncosa. 1960-ban az ÁBI végzős évfolyamával a Pécsi Nemzeti Színházban megalakította a → Pécsi Balettet, amely az ország második állandó balettegyüttese lett. 1968-ig ig.-ja, azután műv. vez.-je. Koreográfusi munkássága a nyolcvanas évek végéig meghatározta a társ. repertoárját. Műveiben kezdettől fogva a kor problémáiról szólt, a színpadi tánc korszerű kifejezési formáit kutatta, sajátos nyelvezetet alakított ki, amelyben a jazztánc, az akrobatika és a pantomim elemeit ötvözte a klasszikus balettel. Többnyire inkább kisebb formátumú műveket készített, amelyekhez szívesen használta fel kortárs m. zeneszerzők műveit. A hetvenes években a folklór is megjelent balettjeiben. Készített koreográfiákat az Operaháznak és külföldi egy.-eknek (Boston, Belgrád, Helsinki stb.) is. Kossuth-díjas (1978), Liszt Ferenc-díjas (1978), érdemes (1970) és kiváló művész (1988). F.K. Csongor és Tünde (1959); Az iszonyat balladája (1961); A parancs (1962); Etűdök kékben (1964); A csodálatos mandarin (1965, 1987); Magyar babák (1971); Requiem (1976); Salome (1980); Szerelem (1986). – Ir. Dienes G.: A Pécsi Balett repertoárjának koreográfiai elemzése (Tánctudományi Tanulmányok, 1967–68); Dienes G.: Balett vidéken 1945 és 1985 között (A színpadi tánc története Magyarországon, 1989).

ECK IMRE – A mandarin
(Bartók B.–Eck I.: A csodálatos mandarin)