Fekete Mihály

(Csongrád, 1884. dec. 31.–Kolozsvár, 1960. ápr. 16.): színész, színházigazgató. Szegeden végezte középiskoláit, majd a SzAk-ra járt. Pályáját Krecsányi Ignác társ.-ában kezdte 1903-ban. Budán és Temesvárott lépett fel. Pécs és Pozsony után Janovics Jenő Kolozsvárra szerződtette, ahol 1911-től 1922-ig rendezett és főszerepeket játszott. 1922-ben a marosvásárhelyi, 1923-ban a temesvári színház ig.-ja volt. 1930-tól élete végéig a kolozsvári színházban játszott. 1941-ben a faji törvények miatt a Nemzeti Színház színpadát kénytelen volt a Vasas Otthonnal felcserélni, de háború után a színház egyik vezető művésze lett. 1944 őszén rövid ideig irányította a kolozsvári színházat. 1959. dec. 31-én nyugdíjba vonult. Klasszikus és modern drámákban egyaránt sikeres és rendkívül hatásos, sokoldalú színész, stílusát mérsékelt pátosz jellemezte. Rendezései ötletességéről, nagy játékmesteri tudásáról tanúskodtak. Janovics Jenő munkatársaként filmrend.-i minőségben is az úttörők közé tartozik. F.Sz. Cyrano de Bergerac (Rostand); Pezur (Katona J.: Bánk bán); Ádám, Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Pecsenyegov (Gorkij: Ellenségek). Drámái: Temesvár megvétele (1911); Bakócz Tamás (1913); Csodák éjszakája (Szabó I.-vel, 1935). F.M. A temesvári színészet története (Temesvár, 1911); Faluról falura (Lugos, 1935). – Ir. Szekernyés J.: F. M. és a többiek (A Hét, 1979/2.).