Feld Zsigmond

(Spáca, 1849. ápr. 9.–Bp., 1939. nov. 2.): színész, színházigazgató. A bécsi színiiskolában tanult, majd németországi tanulmányutat tett. 1870-től bécsi színpadokon szerepelt. 1875-ben Svoboda Albin a Városligeti Színkörbe szerződtette, de játszott a Gyapjú utcai német színházban is. 1876-ban a Herminastädter Theater ig.-ja lett. 1879-től bérelte a Városligeti Színkört. 1888-tól rendszeres gyermekelőadásokat is rendezett. 1889–1894 között Fővárosi Gyermekszínház néven a Rottenbiller utcában vezetett színházat. 1926-ban visszavonult, a színházat egy ideig még fia, Feld Mátyás vezette. Feld sohasem tudta teljesen elhagyni német akcentusát, ezért jobbára komikus szerepekben lépett fel. Feld színházának furcsa kettőssége az volt, hogy az „olcsó ligeti” szórakoztatás mellett a korszak számos kiemelkedő külföldi művészét – Duse, Kainz, Rossi, Salvini, Hanako – is megismerhette Bp. közönsége. A Feld-színház repertoárján népszerű operettek, népszínművek és vígjátékok szerepeltek, főleg olyanok, melyek a Népszínház, majd a Víg és Magyar Színház műsorán is sikeresek voltak. A főváros szubvencióval is segítette Feld m. nyelvű színielőadásait, amelyek előmozdították a m. anyanyelvű polgárság „megszületését”. Feld érdeme, hogy több, később neves színművésznek egyengette pályáját (Nikó Lina, Nyáray Antal, Beregi Oszkár, Góth Sándor). Feld népszerű alakja volt a Városligetnek, mert Feld „Tata” beengedte színházába a fizetésképtelen nézőket is. F.Sz. Kirchfeldi pap (Ludwig Anzengruber); Ewald lelkész (Raupach: A molnár és gyermeke); Nárcisz (Brachvogel). – Ir. Feld színigazgató emlékiratai (Szerk.: Feld Olga, 1938), Alpár Á.: A Városligeti Színkör, 1889–1934 (1991).