Feleky Miklós

(Nagygalambfalva, 1818. dec. 18.–Bp., 1902. márc. 16.): színész, rendező, színházigazgató. 1837-ben súgó, majd színész lett Szigetvári László társ.-ánál. 1838-ban Kolozsváron, Kilényi, 1840–44 Brassóban, Zalatnán, Marosvásárhelyen Pály Elek társ.-ában játszott. 1844-ben átvette az igazgatást és Kolozsvárott, Debrecenben, Nagybecskereken működött. 1852-ben szerződtette a Nemzeti Színház. 1884-ben a Várszínházban, 1885-ben a Gyapjú utcai színházban ig. volt, de mindkét vállalkozásba belebukott. Sokoldalú színész, igazi szerepköre a szalonvígjátékban volt. Kicsit nyers, férfias alakításaival hatott, száraz humora ellenállhatatlan volt. Szerepei tudatosan felépített, érzelgősségtől mentes alakítások voltak szép, érces, tiszta beszéddel. Játszott számos Shakespeare-epizódfigurát, de tragikus hősábrázolásaiban nem volt kellő erő. Ig.-i működését a társ. szervezettsége, rendezéseit határozott elképzelés jellemezte. 1877-ben Ferenc József-rendet kapott. Az Országos Színészegyesület alelnöke volt. Írt néhány vígjátékot, de ezek nem jelentősek, és közel 60 darabot fordított németből és franciából. F.Sz. Percival (Halm: Griseldis); Marteau (Sardou: Idegesek); Marecat (Sardou: Jó barátok); Mortsoff (Barrière: Völgy lilioma); Lajtos (Szigligeti E.: Strike); Tamás (Sh.: Lear király); Szirtfoky (Szigligeti E.: Nőuralom); Dromio (Sh.: Tévedések vígjátéka). – Ir. Szász K.: Várszínházi emlékek (1921).

FELEKY MIKLÓS – Mátyás király
(Szigligeti E.: Mátyás király lesz)