Ferenczi Zoltán

(Kisborsa, 1857. okt. 7.–Bp., 1927. máj. 31.): irodalom- és színháztörténész, fordító. 1879-ben bölcsészdiplomát szerzett a kolozsvári egyetemen, ahol 1881–1903 között tanár, 1891–1899 között az egyetemi könyvtár ig.-ja. A kolozsvári m. színészet 100. évfordulója alkalmából végzett forráskutatásait összegezte A kolozsvári színészet és színház története (Kolozsvár, 1897) c. monográfiájában. 1903-tól a bp.-i tudományegyetem tanára és a Kisfaludy Társaság tagja. 1905-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1917-től rendes tagja. 1903-tól 1925-ig az Egyetemi Könyvtár ig.-ja, 1925–1927 között az MTA főkönyvtárosa, 1912–1922 között a Magyar Shakespeare Tár szerk.-je volt. 1899-től Bp.-en élt. Korának legismertebb irodalomtörténésze és kiemelkedő biográfusa volt. Lefordította Goethe Faustjának I. részét. Írt verseket, kéziratban maradt regényt. Drámái: Az aranykakas; Lázár János; Száz év előtt; Judit (kéziratos töredék). – Ir. Császár E.: F. Z. emlékezete (1930).