Ferencsik János

(Bp., 1907. jan. 18.–Bp., 1984. jún. 12.): karmester, fő-zeneigazgató. Tanulmányait a Nemzeti Zenedében zeneszerzés és orgona szakon végezte. 1928-ban az Operaház korrepetitora, majd 1931-ben karmestere. 1930–31-ben a Bayreuthi Ünnepi Játékokon zenei asszisztensként vett részt. 1945-ben az Operaház első karmestere, 1957–1973 között, valamint 1978-tól 1984-ig főzeneig.-ja volt. A II. világháborút követő években rendszeresen vendégszerepelt a bécsi Staatsoperben. 1953-tól haláláig az Állami Hangverseny-zenekar fő-zeneig.-ja, 1960-tól 1966-ig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara elnök-karnagya volt. Az Állami Hangversenyzenekar fő-zeneig.-jaként, koncertdirigensként egyaránt többször vett részt hangversenykörúton az egész világon, és meghívottja volt a legrangosabb nemzetközi fesztiváloknak. Számos lemezfelvétele készült Mo.-on és külföldön, amelyek közül több nemzetközi elismerésben részesült. Korának legjelentősebb m. karmestere volt, aki múlhatatlan érdemeket szerzett operaházi működésével és a m. zene nemzetközi megismertetésével. Hiteles Bartók-interpretációja – lemezfelvételei révén – az egész világon mértékadó. A Nemzeti Zenede és a Zak tanáraként a legnemesebb előadói tradíciókat közvetítette tanítványainak. Operaházi működését rendkívüli precizitás és stílusismeret jellemezte. Repertoárján szerepelt a teljes operairodalom, legotthonosabb azonban Mozart, Wagner és Puccini, valamint Bartók Béla és Kodály Zoltán színpadi műveinek világában volt. Zenei tolmácsolásának hitelessége elsősorban a zenei karakterek átélésén, tökéletes megformálásán alapult. Számos elismerés mellett kétszeres Kossuth-díjas (1951, 1961), valamint kiváló (1954) és érdemes művész (1952) kitüntetésben részesült.

FERENCSIK JÁNOS