Fodor János

(Bp., 1906. márc. 2.–Bp., 1973. aug. 1.): énekes (basszbariton). Vasesztergályosként kezdett énekelni, és a harmincas évek elején alkalmi operatárs. tagjaként kisebb szerepekben lépett fel a Városi Színházban. Élete első főszerepét beugrással (George Germont, Verdi: Traviata) énekelte, majd ugyanitt debütált 1937-ben az Aida (Verdi) királyaként. 1938-ban szerződtette ösztöndíjasként, majd magánénekesként az Operaház. Kezdetben a bariton szerepkört is énekelte, később évtizedekig az Operaház vezető basszbaritonja lett. Csodálatos zengésű, hatalmas terjedelmű hangja a saljapini, az orosz típusú basszbaritont testesítette meg a hazai operaszínpadon. A legkiválóbb karmesterekkel – Fritz Knappertsbusch, Herbert von Karajan, Otto Klemperer – és énekesekkel – Set Svanholm, Ralf Trosten, Maria Müller, Helge Roswaenge – lépett fel. Minden idők legjobb m. Wagner-énekesei közé tartozott. Több mint százszor énekelte Wotant (Wagner: A Rajna kincse, A walkűr, Siegfried) és Mefisztót (Gounod: Faust). Ösztönös, nagyszerű színészi képessége révén karakterénekesként is rendkívüli sikereket aratott. Ő volt a legjobb magyar Varlaam (Muszorgszkij: Borisz Godunov), Főinkvizítor (Verdi: Don Carlos), Petur bán (Erkel F.: Bánk bán). Kossuth-díjas (1953), érdemes (1950) és kiváló művész (1964). F.Sz. Amonasro (Verdi: Aida); Escamillo (Bizet: Carmen); Galickij herceg (Borogyin: Igor herceg); Hollandi (Wagner: A bolygó hollandi).