Fodor Oszkár, dr.

(Nagyvárad, 1880. jan. 4.–Bp., 1950. jan. 5.): színész, rendező, színigazgató. Reáliskolái befejeztével Rákosi Szidi Színésziskolájában 1901-ben diplomázott. Kolozsvárott kezdett játszani, majd a délvidéki színikerülethez szerződött Földessy Sándor társ.-ához. 1903-ban Bp.-re került. 1906-ig a Népszínház titkára volt, de a Tarka Színpadon alakított szerelmes szerepeket és rendezett is. 1905–07-ben dr. Farkas Ferenc szabadkai színházánál működött, 1908-ban Erdélyben, 1909-ben Miskolcon, 1912-ben Győrött, 1913-ban Temesvárott játszott. 1908-ban az Erzsébet körúti Royal Orfeum Revü Színpad ig.-ja volt. 1915–1919 között Székesfehérvárott volt ig. Több cikluson keresztül az Országos Színészegyesület tanácsosa volt. 1915-ben megkapta az egyesület berlini ösztöndíját is. 1916–18-ban főként Sátoraljaújhelyen működött, 1921-ben Kassa, 1922-ben Komárom, majd 1923-ban a nagyobb erdélyi városok következtek. 1925-től a Thália drámai stagione vezetője volt. 1927. jan.-tól 1938-ig a Pécsi Nemzeti Színház ig.-ja. Működése alatt főként a prózai társ.-ot erősítette, a kedvelt operetteket viszont a legolcsóbb megoldásokban hozta színre. Érdeme, hogy neves vendégművészeket szerződtetett. 1930 végén Pécsett kamaraszínházat hozott létre, de csak 4 előadást tartottak a Pannónia Szállóban. F.R. Verdi: Az álarcosbál; Madách I.: Az ember tragédiája; Knoblauch: A faun. F.M. A vidéki színészet az állam szolgálatában (Győr, 1913); Színházi séták (Miskolc, 1910). Drámái: Mária fia (1929); Dr. Gróf Balassa (1929). Emlékezéseit Negyven fokos lázban c. adta ki (1942). – Ir. A Pécsi Nemzeti Színház Jubileuma (Pécs, 1935).