Fáncsy Lajos

(Pécs, 1809. aug. 25.–Pest, 1854. dec. 22.): színész, rendező, fordító. 1828-ban Pesten lett egyetemi hallgatóból színész. A Dunántúli Színjátszó Társaság tagja volt, majd 1833–34-ben és 1836–37-ben a budai Várszínházban játszott. Közben Kassán, Nagyváradon lépett fel, 1836-ban a debreceni egy. társig.-ja is volt. E minőségében Arany János színidirektora, aki a Bolond Istók II. énekében örökítette meg Fáncsy alakját. 1837-ben a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház alapító tagja. Rendezéssel már vándorszínészként foglalkozott, 1838-ban a Pesti Magyar Színházban rend., majd főrend. 1839-ből tőle maradt fenn a jelenleg ismert legrégebbi rendezőpéldány (Bayard–Théaulon: Az aggszínész és leánya). 1845–1847 között adminisztratív feladatokat is ellátott; igazgatósági ügyvivő és gazdasági főellenőr volt. 1849-től 1852-ig a színház vezetője. 1843–1852 között tagja a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának. Pályája kezdetén szerelmes és hősi szerepeket játszott, később ilyeneket már csak vidéki vendégszerepléseken vállalt. A Nemzeti Színházban az intrikus szerepkörét töltötte be. Megújította a vándorszínészet egysíkú, könnyen kiismerhető cselszövőit, helyettük virtuóz beszéd- és mozgáskultúrájú, lélektani eszközökkel ható, romantikus szenvedélyembereket formált. Fordítóként is a romantika nagyhatású terjesztője volt. Több mint harminc darabot fordított franciából és németből. Publikált verseket, színházi tárgyú vitacikkeket is. Színlapgyűjteménye (1829–1844) az OSzK Színháztörténeti Tárában található. F.Sz. Gilbert (Hugo: Tudor Mária); Gennaro (Hugo: Borgia Lucretia); Claude Frollo (Hugo–Brich–Pfeiffer: A notre dame-i toronyőr); Tartuffe (Molière); Shylock (Sh.: A velencei kalmár); Jago (Sh.: Othello); Edgar (Sh.: Lear király); Athéni Timon (Sh.); Wurm (Schiller: Ármány és szerelem); Biberách (Katona J.: Bánk bán); Benó (Vörösmarty M.: Vérnász); Macskaházy (Eötvös J.–Szigeti J.: Viola). – Ir. Szigligeti E.: Magyar színészek életrajzai (1878.).