Faragó András
(Fülöpszállás, 1919. márc. 16.–Bp. 1993. febr. 16.): énekes (basszbariton). Bp.-en a Zak ének szakán Walter Margitnál és dr. Sipos Jenőnél tanult. 1947-ben debütált a Vígoperában Salieri (Rimszkij-Korszakov: Mozart és Salieri) szerepében. 1949-től az Operaház tagja, a színház egyik vezető énekese volt. A Wagner- és Verdi-repertoárban egyedülálló énekesi és drámai alakítások fűződtek nevéhez; a Kékszakállú (Bartók: A kékszakállú herceg vára) szerepét Európa és Amerika (USA, Kanada) számos operaházában és hangversenytermében sikerrel énekelte. Wotanként (Wagner: A walkür) az USA-ban és Lipcsében lépett fel, Kölnben Borisz (Muszorgszkij: Borisz Godunov) szerepét énekelte. Kossuth-díjas (1985), Liszt Ferenc-díjas (1960), érdemes (1969) és kiváló (1974) művész. F.Sz. Pizzarro (Beethoven: Fidelio); Jago (Verdi: Otello); Mefisztó (Gounod: Faust); Scarpia (Puccini: Tosca); Wozzeck (Berg); Főinkvizítor (Verdi: Don Carlos); Figaro (Mozart: Figaro házassága); Telramund (Wagner: Lohengrin); Hollandi (Wagner: A bolygó hollandi); Wotan (Wagner: A walkür); Vándor (Wagner: Siegfried); Alberich (Wagner: A Rajna kincse).
FARAGÓ ANDRÁS – Szokolay S.: Ecce homo c. operájában
