frontszínházak

az első frontszínház 1917 ápr.-ában alakult Komjáthy János kezdeményezésére, Roboz Elek igazgatásával. Tagjai többek között Zilahy Gyula, D. Nagy Gyula, Izsó Vilmos, Gózon Béla, Rogoz Imre, Pázmán Ferenc, Makay Margit voltak. Ez a társ. hivatásos színészekből, a harcoló katonák igényes szórakoztatására alakult. A frontszínházak másik típusa, amikor maguk a katonák, hadifoglyok alakítanak társ.-ot hivatásos és műkedvelő színészekből, ahogy az Krasznojarszkban történt 1916 nyarán. A krasznojarszki Thália Színház (ig. Frinth Antal) egy darab előadása után megbukott, a krasznojarszki Tiszti Színház m. tagozata viszont, amelynek ig.-ja Mészáros Sándor László volt, 1917. júl. 17-i első bemutatójától 1919 tavaszáig, a tábor felbomlásáig sikerrel szerepelt, kiszorítva a német társ.-ot. Operettek (Kálmán I.: Tatárjárás) mellett Molnár Ferenc (A testőr, Az ördög), Lengyel Menyhért (Tájfun), Gárdonyi Géza (Annuska) műveit játszották olyan színészekkel, ill. rend.-kel, mint Vass Jenő, Mészáros Béla, Földényi László, Gábor Ernő, Czeglédy János, Nógrádi Antal, Dobos László, akikkel az amatőr színészek is jól dolgoztak. A II. világháború első frontszínháza 1940 aug.-ában jött létre Tolnay Andor vezetésével. Eleinte mo.-i laktanyákban, majd ősztől Észak-Erdély városaiban játszottak. 1942. szept. 15-től a szintén Tolnay Andor szervezte Tábori Színház 1943. febr. végéig járta a keleti frontot. Ugyanide utazott 1943. márc. 10-én a Bánky Róbert vezette újabb fronttárs. – Ir. Zitás B.: A Tábori Színház krónikája. (1942); Lászlóffy L.: Tábori színházi élményeim. (Magyar Színészet, 1943. 3. sz.–9. sz.)