Független Színpad

(1937–38): a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kezdeményezésére színészekből, rendezőkből, színpadtervezőkből létrejött színházi munkaközösség. Vezetője Hont Ferenc. Célja volt a társadalomalakító színház létrehozása, a közönség és a színház közötti kapcsolat helyreállítása, az új m. dráma és színjáték megteremtése, a régi m. drámai hagyományok korszerű értelmezése. Törzstárs.-a nyolc egy.-ből – szatirikus színpad, parasztszínpad, műhelyszínpad, táncszínpad, szavalókórus, énekkar, zenekar, tömegjátékok magánszereplői – állt volna. Ezek közül elsősorban a műhelyszínpad jelenetekkel illusztrált irodalmi előadásai működtek, mint Klasszikusok mai szemmel, Népi est, Petőfi, Hagyomány és haladás. A Független Színpadnak állandó játszóhelyet nem sikerült szereznie. Bem.-it – Kocsonya Mihály házassága; Három körösztyén leány; Madách Imre: A civilizátor; Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői; Treadwell: „... mint a gépek”; Shaw: Candida; Molière: A botcsinálta doktor; Pathelin mester – a Művész Színházban, az Erzsébetvárosi Színházban, a Zak-n, a Terézvárosi Színházban és a Vasas Szakszervezet székházában tartotta. A Független Színpad utolsó előadása 1938 dec.-ében volt. 1939-től a Független Színpad feladatát a Művészek, Írók, Kutatók Szövetkezete keretében előadóestek, szemináriumok formájában folytatta. – Ir. Becsky A.: A F.Sz. története (B. A.: Kortársakról, 1974).