Farkas Ferenc

(Nagykanizsa, 1905. dec. 15.– ): zeneszerző. Zeneszerzés tanulmányait 1922–1928 között a Zak-n Siklós Albert és Weiner Leó osztályában végezte. 1927-től 1929-ig a Városi Színház korrepetítora és karmestere, majd 1929–31-ben Rómában, a Santa Cecilia Accadémián Ottorino Respighi növendéke volt. 1945–1946 az Operaház karig. helyettese. 1946-tól 1948-ig Székesfehérvárott alapító ig.-ja az Állami Zenekonzervatóriumnak. 1948–1975 között, nyugalomba vonulásáig a Zak zeneszerzéstanára és tanszékvezetője volt. Jelentős szerepet játszott a háború utáni m. zeneszerző generáció kiemelkedő személyiségeinek felnevelésében. Zeneszerzőként kezdetben zenekari műveket komponált, amelyek közül a Divertimento 1933-ban Liszt Ferenc-díjban részesült. Pályafutása során több mint 60 filmhez és színdarabhoz írt kísérőzenét. A bűvös szekrény c. vígoperáját (Kunszery Gyula szövegére) 1942. ápr.-ban mutatta be az Operaház. Ezt követte a Furfangos diákok c. táncjáték (1949), majd a Csínom Palkó c. daljáték (1951). Színpadi kísérőzenéit, operettjeit, táncjátékait és vígoperáit egyaránt nagy sikerrel játszották a hazai és a külföldi – elsősorban német – színházak. További színpadi művei: A fülemüle (1941); Zeng az erdő (1955); Vők iskolája (1958); Vidróczki (1964). Kísérőzenét írt Madách I.: Az ember tragédiája, Vörösmarty M.: Csongor és Tünde, valamint az Athéni Timon, Ahogy tetszik, A makrancos hölgy, Hamlet, Vízkereszt c. Sh.-darabokhoz. Márai Sándor színpadi művéből készült Egy úr Velencéből c. operáját 1991. jún.-ban mutatta be az Operaház. Kétszeres Kossuth-díjas (1950, 1990), Erkel Ferenc-díjas (1960), érdemes (1965) és kiváló művész (1970), Herder-díjas (1979), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas (1985). – Ir. Újfalussy J.: F. F. (1969).