Farkas Lujza

(Rimaszombat, 1818. jún. 21.–Bp., 1893. okt. 28.): színésznő. Apja, Farkas János hős és szerelmes színész volt. Korán árvaságra jutott. Már hároméves korában, 1821-ben apróbb szerepeket játszott. Nevelő szüleivel, Horváth József, ill. Fejér Károly igazgatókkal Horváth Alojzia néven lépett fel Veszprémben és Pesten, Szabadkán és Pozsonyban. 1828-ban Pesten a Beleznay-kertben játszott. 1833-ban Kilényi Dávidnál már mint elsőrendű drámai szende szerepelt. 1834-ben férjhez ment Szathmáry Dánielhez; ettől kezdve Szathmáryné néven lépett fel. 1842 és 1844 között Győrött találjuk, majd 1844. máj.-ban szerződtette először a Nemzeti Színház. Eleinte naivákat, majd hősnőket, végül anyaszerepeket játszott. 1851-ben második férjéhez, Laczkóczy Ferdinándhoz Kolozsvárra szerződött, majd különböző vidéki igazgatókkal (Havi Mihály, Szabó József, Gócs Ede) járta az országot. 1857-ben ismét szerződtette a Nemzeti Színház, amelynek nyugdíjba meneteléig, 1891-ig tagja maradt. 1851 után már nagy színésznőnek tartották. Idejében felismerte, hogy Laborfalvi Róza, majd Prielle Kornélia feltűnése után az anyaszínésznők szerepkörére kell váltania. 1890-ben a színház tiszteletbeli tagjává nevezték ki. F.Sz. Adrienne Lecouvreur (Scribe–Legouvé); Griseldis (Halm); Deborah (Mosenthal); Marlborough hercegnő (Scribe: Egy pohár víz); Fadette (Birch-Pfeiffer: Tücsök); Dajka (Sh.: Rómeó és Júlia); Pernelle asszony (Molière: Tartuffe).

M.A. 1824–25: Székesfehérvár, Veszprém, Pest, Balatonfüred, Pozsony; 1828: Beleznay-kert; 1830: Kolozsvár?; 1833: Kilényi Dávid; 1833: Buda-Pesti társulat; 1852: Havi Mihály–Szabó József és Kacsvinszky János; 1854: Brassó környéke; 1855–56: Csabay–Laczkóczy–Fejér–Gócs társulat.