Gál Gyula

(Arad, 1866. nov. 5.–Bp., 1945. febr. 26.): színész. Dóczy Lajos vitte el vándorszínésznek, majd Vizvári Gyula fedezte fel egy mohácsi műkedvelő előadáson, és tanácsára 1884-ben beiratkozott a SzAk-ra, de nem szerzett diplomát. 1882-ben Jakabffy Gábor igazgatása alatt fellépett Kassán, ahol még 1886–87-ben is játszott. 1887-től 7 évig volt tagja Ditrói Mór kolozsvári társ.-ának, majd Aradra került két évre. 1896-ban az akkor nyíló Vígszínházhoz szerződött, és a színház színiiskolájában tanított. 1901-ben lett a Nemzeti Színház tagja, 1923-tól örökös tagja. 1901-től 1939-ig tanított a SzAk-n. Széles skálájú jellemszínész, a lelkiismeretes színpadi részletrajz mestere volt. Fiatalon öregemberszerepekben jeleskedett. Jelentős némafilmszerepeket is játszott. F.Sz. Falstaff (Sh.: IV. Henrik); III. Richárd (Sh.); Lear király (Sh.); Shylock (Sh.: A velencei kalmár); Polonius (Sh.: Hamlet); Helmer (Ibsen: Nóra); Tartuffe (Molière); Baumert (Hauptmann: A takácsok); Caesar (Shaw: Caesar és Cleopátra). Drámái: Vezeklők (1894); Leszámolás (1917).

GÁL GYULA – Falstaff
(Sh.: IV. Henrik)