Galamb Sándor

(Gyöngyös, 1886. márc. 21.–Bp., 1972. nov. 8.): tanár, dramaturg, színikritikus, színházigazgató, rendező, irodalomtörténész. Pályáját középiskolai tanárként kezdte. 1918–1929 között az Országos Színészegyesület színiiskolájában dramaturgiát, lélektant, esztétikát tanított. 1929-től 1932-ig a szegedi Tanárképző Főiskola élén állt. 1933–1934-ben a Nemzeti Színházban dramaturgként és rend.-ként dolgozott. 1935-től 1945-ig az egyesületi színiiskola ig.-ja, 1938–1948 között a SzAk tanára, 1940-től címzetes ig.-ja volt. 1937–1944 között több klasszikus m. drámát az ő átdolgozásában és rend.-ében mutatott be a Nemzeti Színház. Színikritikái a Szózatban, a Napkeletben, a Magyarságban és a Magyar Nemzetben jelentek meg. 1947-től 1949-ig a Kis Színház élén állt. Irodalom- és színháztörténeti tanulmányokat és könyveket, színészportrékat és dramaturgiai cikkeket írt. Galamb alapos, hiánypótló műveivel, a SzAk-n tartott érdekfeszítő előadásaival generációkat nevelt és tanított. Színikritikáiban a színészi játék és a rend.-i gondolat értő és pontos értékelésével visszaadta az előadás hangulatát. F.R. Szigligeti E.: Fenn az ernyő, nincsen kas; Ibsen: A fiatalok szövetsége; Corneille: A mártír; Marivaux: A szerelem játéka. Könyvei: Hevesi Sándor (1930); A magyar dráma története 1867-től 1896-ig, I–II (1937–1944); Csiky Gergely színművei (1942). Átdolgozásai: Gaál J.: A peleskei nótárius (1937); Kisfaludy K.: Csalódások (1938); Eötvös J.: Éljen az egyenlőség! (1938); Teleki L.: Kegyenc (1941). Drámái: Első diadal, Sorompó (1940); Hatalom (1943).

GALAMB SÁNDOR