Gáti József

(Bp., 1915. máj. 24.– ): színész. 1934-ben szerzett oklevelet az Országos Színészegyesület színiiskolájában. 1935-től a Royal, majd a Bethlen téri Színház tagja volt. 1936-ban Pécsre szerződött. 1937–1940 között az Országos Thália, 1945-től a Vígszínház, 1949-től a Magyar Rádió, 1950-től az Úttörő, 1951-től A Magyar Néphadsereg, 1957-től a Petőfi és a Jókai Színház művésze volt. 1959-től a Nemzeti Színházban, 1984–85-ben a Vígszínházban játszott. A SzAk beszéd- és színészmesterség tanára 1950-től. Kiváló versmondó. Érdemes (1975) és kiváló művész (1986). F.Sz. Tartuffe (Molière); Agamemnon (Aiszkhülosz: Oreszteia); Coulmier (Weiss: Marat halála); Aulich (Illyés Gy.: Fáklyaláng); Don Pedro de Guzman (Lope de Vega: Sevilla csillaga). Önálló estjei: Tóth Árpád és Radnóti Miklós verseiből, Babits Mihály: Jónás könyve. Könyve: A versmondás (1965).

GÁTI JÓZSEF