Gyöngyi Izsó

(Miskolc, 1860. márc. 28.–Bp., 1923. dec. 5.): színész, színigazgató. Még gimnáziumi évei alatt, 1876-ban Simontornyán lépett színpadra. 1878-ig több kisebb vidéki társ.-tal játszott és turnézott, amikor Latabár Dezső Erdélybe szerződtette elsőrendű színésznek. Ezután Károlyi Lajos társ.-ának tenor kardalnoka. 1879-ben Miskolcon és Szatmárt játszott a társ.-tal. 1880-ban Temesvárott, 1881-ben Aradon, 1882-ben Miskolcon, 1883-ban Nyíregyházán, 1884–86-ban Debrecenben, 1886–87-ben Pozsonyban lépett fel. 1887–90-ben a Népszínház tagja, 1890–91-ben a debreceni színház társig.-ja volt. 1891–95 között Krecsányi Ignác társ.-ához került. 1896-ban Leszkay Andrásnál Aradon játszott, majd 1897–1901 között a Vígszínház tagja volt. 1901-ben Kolozsvárra, 1902-ben Pécsre, 1903-ban a Király Színházhoz szerződött. 1904-ben Feld Mátyással az Ősbudavárban a nagy Varieté színpadot bérelte, majd Guti Somával gyermekszínházat szerveztek a Royal Szálló dísztermében. 1906–07-ben a Magyar Színház tagja volt, de fellépett a Nemzeti Színházban is. 1908–1910 között Zilahy Gyulánál volt Debrecenben. 1911-ben az Operaház súgója lett. 1917-től 1920-ig a Magyar Színháznál működött. 1920-ban a Scala Színház, majd 1922-ig a Király és a Magyar Színház tagja volt. 1923-ban nyugdíjba vonult. Nagy sikerei voltak tréfás zsidó szerepekben. Egy jellemzés szerint „üres zsebű, de gazdag lelkű trubadúr” volt. F.Sz. Goldstein Számi (Kövessy A.: Az új honpolgár); Bódi (Follinus A.: Náni); Passpartout (Török R.: Utazás a föld körül); Quicly Tóbiás (Millöcker: Szegény Jonathán). Drámái: Irma öröksége (1893); Hortobágyi virtus (1894). Könyve: Színész egy félszázadon át (1921).