Gyulai Pál

(Kolozsvár, 1826. jan. 25.–Bp., 1909. nov. 9.): kritikus, szakíró, színészpedagógus. A színészet iránti érdeklődését a kolozsvári előadások keltették fel, ahol bátyja színész volt. 1842-től írt színikritikákat. Írásaiban a drámát tekintette meghatározó színjátékelemnek, és ennek szellemében bírálta a hazai színjátszás színvonalát. 1849 után dolgozta ki tragikumelméletét, melynek középpontjába a fennálló világrend ellen hiába lázadó hős került. Ennek hiányát kifogásolta a kortárs m. drámairodalomban. Elsőként határozta meg Katona József drámatörténeti helyét (1860), elvben megalapozta Molière hazai kultuszát (1866–1867). 1854–1876 között megszakításokkal a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja, 1865-től 1870-ig a Színi Tanoda alig.-ja és dramaturgiatanára. 1870-ben az MTA osztálytitkáraként döntő szava volt az akadémiai drámapályázatok elbírálásában. A költőként és prózaíróként is publikáló Gyulai legismertebb novellája A vén színész (1851), amelyet négy nyelvre fordítottak le. Könyvei: Katona József és Bánk bánja (1883); Dramaturgiai dolgozatok 1–2. (1908); Bírálatok, cikkek, tanulmányok (sajtó alá rendezte Bisztray Gy. és Komlós A., 1961).