Házy Erzsébet

(Pozsony, 1929. okt. 1.–Bp., 1982, nov. 24.): énekesnő (szoprán). A Nemzeti Zenedében zongorázni, majd magánúton énekelni tanult. Pályafutását a Magyar Rádió énekkarában kezdte, majd az Operaház ösztöndíjasa, ill. magánénekese lett. 1951-ben a Rigoletto (Verdi) Apródjaként debütált. Kezdetben lírai szerepkörben énekelt, majd a 60-as évektől a drámai szerepeket is nagy sikerrel alakította. Legnagyobb színpadi sikere a Manon (Puccini) címszerepe volt Ilosfalvy Róbert partnereként, a Lamberto Gardelli vezényelte 1961-es felújításon. Számos kortárs magyar opera ősbemutatóján énekelte a női főszerepet: Vérnász, Hamlet, Sámson (Szokolay Sándor), Együtt és egyedül (Mihály András), Bűn és bűnhődés (Petrovics Emil). Rendszeresen vendégszerepelt külföldön, több hanglemezfelvételt rögzítettek közreműködésével. Kivételes színpadi adottságai, színészi készsége, hangjának elbűvölő csengése, személyes varázsa révén a par excellence primadonna megtestesítője volt. Három évtizeden át az Operaház vezető szopránja, aki klasszikus operettek főszerepeiben is sikeres volt. Művészetéért Kossuth-díjban (1970), érdemes (1968) és kiváló művész (1976) kitüntetésben részesült. F.Sz. Cherubino (Mozart: Figaro házassága); Mimi (Puccini: Bohémélet); Salome (R. Strauss); Poppea (Monteverdi: Poppea megkoronázása); Norina (Donizetti: Don Pasquale); Oscar (Verdi: Az álarcosbál).

HÁZY ERZSÉBET – Liza
(Csajkovszkij: Pikk dáma)