Hegyi Aranka

(Pest, 1855. máj. 25.–Bp., 1906. jún. 9.): énekesnő. Apja, Hegyi Poldi cigányprímás halála után Sárközi Ferenc cigányprímás nevelte. Tehetsége korán feltűnt, előbb – a Nemzeti Színház balettiskolájában – táncolni, majd énekelni tanult. Fehérvári Mari növendéke volt. Első sikerét 1878-ban Szabadkán, a Kapitánykisasszony c. operettben (Genée) aratta. 1880-tól a Népszínházhoz szerződött, ahol haláláig Blaha Lujza és Pálmay Ilka egyenrangú társa volt. Operettprimadonnaként a legkitűnőbbek egyike, de kiváló játékával a népszínművek szerepeiben is rendkívüli sikereket ért el. Főként a francia operettek szerepeit játszotta stílusosan, de számos m. operettet is sikerre vitt. A korabeli tudósítások szerint ifj. J. Strauss is tisztelői közé tartozott, mert A cigánybáróban nyújtott alakítása után – amelyben tánctudását is jól érvényesíthette – őt tartotta az ideális Szaffi megtestesítőjének. A Hoffmann meséi (Offenbach) hármas női főszerepének (Olympia, Giulietta, Antonia) megformálása, sokoldalú tehetsége a bem.-t igazi művészeti eseménnyé, a Népszínház egyik legkiemelkedőbb produkciójává avatta. Stróbl Alajos róla mintázta a Táncosnő szobrát. F.Sz. Beatrix (Lecocq: Nap és Hold); Lili (Hervé); Laura (Millöcker: A koldusdiák); Nanki Poo (Sullivan: A mikádó); Rosalinda, Adél (ifj. J. Strauss: A denevér); Sélim (Verő Gy.: A szultán). – Ir. Szomory E.: A függöny előtt és a függöny mögött (1914); Garay Béla: H. A. (Színészarcképek, Újvidék, 1971).

HEGYI ARANKA