Horváth Ferenc

(Bp., 1913. jún. 8.–Bp., 1993. márc. 31.): színész, versmondó. A SzAk-n 1935-ben szerzett diplomát. Először Homonnai István színtárs.-ának, majd a szolnoki, 1938-tól egy évig a debreceni színház tagja. 1939–1941 között a Goldmark Terem előadásain szerepelt. 1945-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1949-ben az Állami Bányász Színház alapító ig.-ja, amely egy év múlva Honvéd Színház, majd 1951-ben A Magyar Néphadsereg Színháza lesz. 1953-tól 1970-ig a Madách Színház társ.-ának tagja. 1952–1954 között a SzAk beszédművészet-tanára. Pályájának súlyponti része előadóművészi tevékenysége. Jászai Mari-díjas (1958), érdemes (1955) és kiváló művész (1970). F.Sz. Gilbert (Armont–Vandenberghe: Fiúk, lányok, kutyák); Matróz (Rahmanov: Viharos alkonyat); Ludas Matyi (Móricz Zs.); Rjumin (Gorkij: Nyaralók). Előadóestjei: A XIX. század költői; Hiába, Pest csak Pest; Vers és dal a Várban.

HORVÁTH FERENC a pódiumon