Harag György

(Margitta, 1925. jún. 4.–Marosvásárhely, 1985. júl. 7.): rendező, színész. Szülővárosában és Nagyváradon töltött ifjúkori évek után Kolozsvárott szerzett diplomát a Magyar Művészeti Intézet rend.-i szakán 1952-ben. 1947–1953 között színész a kolozsvári Állami Magyar Színházban. 1953-ban a főiskola végzős évfolyamával együtt színházat alapított Nagybányán, ig.-főrend.-ként vezette a társ.-ot. 1956-ban átköltöztek Szatmárnémetibe, Harag 1960-ig maradt az egy. élén. 1961–63 a vándorlás kora, a marosvásárhelyi, kolozsvári, ploieşti színház rend.-je. 1963-ban a marosvásárhelyi színházhoz szerződött, ahol több mint egy évtizeden keresztül főrend. volt. Tanított a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. 1975-től élete végéig a kolozsvári Állami Magyar Színház főrend.-je. A háború utáni színházi élet határokon túl is nagyrabecsült, kimagasló egyénisége, a Vígszínház, a győri színház vendége volt. Már az ötvenes években is megkapó előadásokat rendezett, azonban leghíresebb előadásai élete utolsó másfél évtizedében születtek. Expresszionista és szürrealista elemeket felvonultató szuggesztív látomássorozatok ezek, amelyek nagy belső feszültségeket is sejtetnek. Sütő András a hatalom és igazság, a hatalom és erkölcs dilemmáit boncolgató tetralógiája – Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel, Szuzai menyegző – Kolozsvárott, valamint az újvidéki Csehov-triptichonja – Három nővér, Cseresznyéskert, Ványa bácsi – leghíresebb művészi rendezései közé tartoznak. F.R. Sh.: Macbeth; Goodrich–Hackett: Anna Frank naplója; Kohout: Ilyen nagy szerelem; Barta L.: Szerelem; Gorkij: Éjjeli menedékhely. – Ir. Gerold L.: Szivacstalaj, homokfutó (1981); Kántor L.: A játék merészsége (Színjátszó személyek, A Hét évkönyve, 1982); Páll Á.: Mérföldkövek H. Gy. pályáján (Színházi világtájak, Bukarest, 1987); Nánay I.: H. Gy. színháza (1992).

HARAG GYÖRGY