Harangozó Gyula

(Bp., 1908. ápr. 19.–Bp., 1974. okt. 30.): táncos, koreográfus, balettmester és balettigazgató. Nem részesült rendszeres táncképzésben. Diákként statiszta volt az Operaházban. Rendkívüli mozgékonyságára, jó karikírozóképességére A. Gaubier figyelt fel, aki 1928-ban szerepeltette őt A háromszögletű kalap c. koreográfiában. 1928-ban az Operaház magántáncosa lett, 1936-tól készített koreográfiákat 1970-es visszavonulásáig. Nagyszerű színészi adottságokkal rendelkező, zseniális előadó volt, aki utánozhatatlanul formálta meg a legkülönfélébb karaktereket. Koreográfusként a kis formátumú, cselekményes, sok karaktert felvonultató balettek igazi mestere volt. Táncai évtizedekig meghatározták a m. nemzeti balett fejlődését, az Operaház repertoárját. Több művét átvette a Szegedi, majd a Pécsi Balett, s néhányat Kelet-Európa több balettszínpada is műsorára tűzött. 1950–1960 között az Operaház balettegy.-ének ig.-ja volt, a televízió portréfilmet forgatott róla, s több egyfelvonásosát – Térzene, Furfangos diákok – filmen is megörökítette. Kossuth-díjas (1956), kiváló művész (1952). F.Sz. Törpe (Cieplinski: Az infánsnő születésnapja); Fabáb (Cieplinski: A fából faragott királyfi); Mandarin (Harangozó Gy.: A csodálatos mandarin); Mecénás (Harangozó Gy.: Térzene); Coppélius (Harangozó Gy.: Coppélia). F.K. Csárdajelenet (1936); Polovec táncok (1938); Francia saláta (1938); Rómeó és Júlia (1939); A csodálatos mandarin (1945 és 1956); Térzene (1948); Coppélia (1953); Seherezádé (1959).

HARANGOZÓ GYULA