Haray Viktor

(?, 1818–Kolozsvár, 1882. júl. 23.): színész, drámaíró. 1836-ban Kolozsvárott lépett fel, eleinte Horváth néven, de néhány előadás után már a Haray nevet használta. 1836–37-ben Kassán játszott, majd 1837–38-ban a Pesti Magyar Színház kardalosa. 1840–1844 között Kolozsvárott, 1844–45-ben Debrecenben és vendégként a Nemzeti Színházban szerepelt. A szabadságharcban honvédszázados volt, ezért bujdosnia kellett. 1856-ban a kolozsvári színház gondnoka. Később jószágigazgatóként élt és dolgozott, erdélyi arisztokraták alkalmazottjaként. Szerelmeseket és ifjú hősöket játszott. Publikált elbeszéléseket, cikkeket, emlékiratot (Töredék egy menekült naplójából, Kolozsvár, 1861), de elsősorban a színpad számára dolgozott: írt népszínműveket (Szökött színész és katona, Leányvásár Debrecenben), vígjátékokat (A nagyságos urak, Türelem rózsát terem), történelmi drámákat (Apor Klára; Székely támad, székely bánja; Bánfi Dénes), rémdrámát (A váradi bankócsináló). F.Sz. Frohberg (Cuno: Benjámin Lengyelországból); Don Caesar de Bazan (Dumanoir–D’Ennery); Lorenzino (id. Dumas); Bury (Hell: A 16 évű királyné); Pókai Péter (Szigligeti E.: A Pókaiak); Hidasi Géza (Haray V.: Szökött színész és katona).