Illyés Gyula

(Felsőrácegrespuszta, 1902. nov. 2.–Bp., 1983. ápr. 15.): író, költő drámaíró, műfordító. Középiskolai tanulmányai után 1922–1926 között Bécsben, Berlinben, Párizsban élt, majd hazatérve a biztosítási és bankszakmában helyezkedett el. Írásait 1927-től közölte a Nyugat, a Korunk és a Társadalmi Szemle. A népi írók mozgalmának egyik vezéralakja lett. 1937-től 1941-ig Babits Mihály mellett a Nyugat társszerkesztője volt, majd 1944-ig Magyar Csillag névvel vitte a lapot tovább. Első darabja, A tű foka c., 1944-ben jelent meg, de bemutatására már nem került sor. 1952-től folyamatossá vált drámaírói működése. Molière-vígjátékokat és García Lorca-műveket fordított. F.M. A lélekbúvár (1948); Az ozorai példa, Fáklyaláng (1952); Tűvétevők (1953); Dózsa György (1956); Bolhabál (1965); A kegyenc (1968); Tiszták (1969); Malom a Séden (1970); Bölcsek a fán (1971); Bál a pusztán, Különc, Testvérek (1972); Az ünnepelt (1973); Dupla vagy semmi (1974); Orfeusz a felvilágban (1975); Dániel az övéi közt (1976); Csak az igazat! (1977); Homokzsák (1979); Sorsválasztók (1981).