Imre Sándor

(Nagyvárad, 1891. dec. 26.–1944 körül): dramaturg, rendező, drámaíró és műfordító, színházi szakíró. Bp.-en érettségizett, jogi és esztétikai tanulmányokat folytatott. 1923-tól a kolozsvári Magyar Színház dramaturg-rend.-je. A korszerű színjátszás meghonosításában és fejlesztésében, a színházi formanyelv megújításában nagy szerepet játszott. A Janovics Jenő–Kádár Imre–Imre Sándor triász tagjai közül ő az, aki a legmerészebb avantgárd áramlatokat is asszimilálni próbálta. Az eredeti színpadi irodalom fejlődésében jelentős szerepet játszott. Számos cikkében és színibírálatában – ezeket még 1923 előtt írta a Keleti Újságba – állást foglalt az elüzletiesedett színházzal szemben, az erdélyi színház sajátos hivatása, jellegzetes stílusának kialakítása mellett kardoskodott. Dramatizálta Tabéry Géza Szarvasbika c. regényét. Körtánc c. színpadra alkalmazta Schnitzler Reigen c. művét, lefordította Strindberg: Kísértetek és Wedekind: Pandora szelencéje c. drámáját. Kötete jelent meg Dr. Janovics Jenő és a színház c. (Kolozsvár, 1922), összeállította a Dr. Janovics Jenő harmincéves színészi és huszonkét éves igazgatói jubileuma c. emlékalbumot. Színház c. könyve (Nagyvárad, 1939) esztétikai tanulmányait és szabadegyetemi előadásait tartalmazza. Munkaszolgálatosként halt meg a második világháborúban. F.R. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés; Lenormand: Névtelenek; Ibsen: Peer Gynt; Goethe: Faust.