Ifjúsági Színház

a magánszínházak államosításakor, 1949 szept.-ében hozták létre a moszkvai Komszomol Színház példájára az egykori Rádius moziban, a Nagymező utca 22–24.-ben, amely előtte a Vígszínház ideiglenes játszóhelye volt. Ig.-jává Szendrő Ferencet nevezték ki. Feladata a serdülőkorú fiatalok „kommunista erkölcsre, szocialista humanizmusra” nevelése. Műsorán elsősorban romantikus, történelmi színművek, a szovjet drámairodalom darabjai és népszerű regények dramatizálásai szerepeltek. 1952-ben a Paulay Ede utca 35. sz. alatt – amely az államosítás előtt a Művész Színház otthona volt – működő, szintén 1949-ben létrehozott és a 14 év alatti gyermekeknek szánt Úttörő Színházat az Ifjúsági Színház Kamaraszínháza néven hozzácsatolták. 1954-ben az Ifjúsági Színház felvette a Petőfi Színház, kamaraszínháza pedig társszínházaként a Jókai Színház nevet. 1956-ban a két színház művészi profilja megváltozott: megszűnt ifjúsági jellegük, és szervezeti összetartozásuk is véget ért. 1960-ban ezt a formációt is felszámolták. Jókai Színház néven egy új drámai színházat hoztak létre, amely a Petőfi Színház jogutódja lett, míg a Petőfi Színház az első és sokáig az egyetlen musicalszínház feladatait látta el. Az Ifjúsági Színház jellegadó darabjai: Gorbatov: Az apák ifjúsága; Makarenko: Az új ember kovácsa; Osztrovszkij: Az acélt megedzik; Visnyevszkij: Optimista tragédia; Gárdonyi G.: Az egri csillagok; Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig; Molnár F.: A Pál utcai fiúk, Olympia; Heltai J.: Szépek szépe; Rostand: A sasfiók; Bródy S.: A tanítónő; Illés E.–Vas I.: Trisztán; Bíró L.: Sárga liliom; Dobozy I.: Szélvihar.