Írók és Művészek Társasága
1873–1891 között működő egyesület, első éveiben Magyar Írók és Művészek Társasága néven. Célja volt, hogy a m. írókat és művészeket szorosabb személyes érintkezésre és eszmecserére egyesítse, és minden politikai cél kizárásával az irodalom és a művészet érdekeit képviselje. Gyakorlati célként tűzték ki zeneestélyek, vigalmak szervezését, tudományos értekezések felolvasásának megrendezését, valamint egy írói és művészi nyugdíjintézet létesítését is. Ki nem mondott céljuk volt, hogy támogassák a szabadságharc eszméiért lelkesedő fiatal írókat és művészeket a konzervatív Kisfaludy Társaság tagjaival szemben. Érthető, hogy a kiegyezés után a legálisan hazatért emigráns szabadkőművesek azonnal bekapcsolódtak az Írók és Művészek Társasága munkájába. Az elnökök: Szigligeti Ede, Éjszaki Károly, Ungváry Lajos, Pulszky Ferenc és Károly, Paulay Ede, valamint a titkárok – ugyancsak időbeli sorrendben –, Szana Tamás és Dolinay Gyula írók gondoskodtak a jubileumi ünnepségek, előadások és estélyek rendezéséről. Így például az 1882-ben hazalátogató Munkácsy Mihály tiszteletére tartott ünnepségen a festő balján Erkel Ferenc, jobbján Liszt Ferenc ült. A köszöntőt Jókai Mór mondta. Az ünneplők között a képzőművész társak közül megjelent Barabás Miklós, Than Mór, Telepy Károly, Pállik Béla, Feszty Árpád, azonkívül a kritikus Gyulai Pál és Mikszáth Kálmán is. Felvették a kapcsolatot a vidéki testvértársaságokkal, hogy azokat is bevonják a főváros művészeti életébe. Egyik ilyen alkalommal Jókai Mór tartott előadást Miskolcon. Szinte minden évben csoportos kirándulást szerveztek egy-egy országrészbe, ahol színi, zenei és irodalmi előadásokat rendeztek. Egyik alkalommal mintegy kétszáz tagú küldöttség tett látogatást Párizsban Victor Hugónál. Útközben Turinban Kossuth Lajosnál tisztelegtek. Francia írók és művészek pesti viszontlátogatásán Léon Delibes, Jules Massenet és a híres mérnök, Ferdinand Lesseps járt nálunk. Felvették a kapcsolatot az osztrák Concordia Társasággal is. Igyekeztek megmenteni a pusztuló kulturális emlékeket. Megvették és múzeummá alakították a kiskőrösi Petőfi-házat. Halottak napján évente rendbehozták és megkoszorúzták kultúránk nagyjainak sírjait és emlékhelyeit. Közülük került ki 1876-ban a máig fennálló Petőfi Társaság alapító gárdája. Mivel a később szervezett képzőművész-társulások sok tagot elvontak, az Írók és Művészek Társasága 1891-ben, hivatását méltó módon teljesítve megszűnt. Feladatát részben az 1901-ben megalakult Fészek Klub vette át. Mivel az Írók és Művészek Társasága megszűnése óta eltelt száz év során egyetlen tanulmány, sőt lexikoncikk sem jelent meg működéséről, indokolt, hogy legalább a színházi érdekeltségű tagjait megemlítsük. Így, különböző időpontokban közéjük tartozott br. Augusz Antal, Bercsényi Béla, Bignio Lajos, Erkel Ferenc, Evva Lajos, Feleky Miklós, Gerőffy Andor, Gyenes László, Hajós Zsigmond, Halmi Ferenc, E. Kovács Gyula, Láng Fülöp, id. Latabár Kálmán, Maleczky Vilmos és Oszkár, Mihályfi Károly, Molnár György, Nagy Imre, Ódry Lehel, Rakodczay Pál, Serly Lajos, Szigeti Imre, Szigeti József, Szigligeti Ede, Szirmai Imre, Szohner Antal, Sztupa Andor, Tallián János, Tóth Ede, Újházi Ede, Váradi Antal, gr. Zichy Géza. Rajtuk kívül családtagjaik, például Szigligeti Ede gyermekei, a díszelnök Jókai Mór neje, Laborfalvi Róza, Blaha Lujza, Helvey Laura, Szacsvayné Boér Anna, Némethné Hegyesi Mari, Vízváriné Szigeti Jolán, Ifj. Lendvayné Fáncsy Ilka, Molnárné Kocsisovszky Borcsa, Pulszkyné Márkus Emília, és az énekesnő feleségek: Erkel Sándorné Szabó Róza, Kvassayné Saxlehner Emma, Balázsné Bognár Vilma, Nádayné Widmar Katalin, Nagy Imréné Benza Ida, Halminé Mindszenti Kornélia, Maleczkyné Ellinger Jozefa vettek részt a korszerű kultúraterjesztésben. – Ir. Szana T. búcsúztató tárcája (Pesti Napló 1891. ápr. 1.).