Ivánfi Jenő

(Szeghalom, 1863. okt. 6.–Bp., 1922. szept. 26.): színész, rendező, műfordító. A SzAk elvégzése után 1884-ben Győrbe szerződött Jakab Lajos társ.-ához, majd Szegeden lépett fel, míg a színház le nem égett. 1885–86-ban Sopronban játszott. Paulay Ede ajánlására 1888-ban gr. Esterházy Kálmán Kolozsvárra szerződtette. Többször vendégszerepelt a Nemzeti Színházban és Nagyváradon. 1891-ben Párizsba, 1893-ban – Franciaország, Anglia, Németország – tanulmányútra ment. Ez idő alatt Paulay megbízásából több darabot fordított, és küldte tudósításait a Fővárosi Lapok, valamint a Budapesti Hírlap számára. Paulay hívta haza az 1893–94-es évadra a Nemzeti Színházhoz. 1898-ban fellépett Kolozsvárott. 1899-ben a színház művezetője volt, majd ismét a Nemzeti Színházban működött haláláig. Elsősorban jellem- és intrikus szerepekben lépett fel, 1913-tól rend., főrendező és a drámabíráló bizottság tagja is. 1918-ban örökös tagsággal tüntették ki. 1922-ben a Petőfi Társaság tagja lett. Játékstílusát sajátos szavalómodor jellemezte. Shakespeare- és Szophoklész-rendezéseiben a monumentalitás, a Molière-darabokban a nagy francia színpadi hagyomány vonzotta. Hevesi Sándorral szemben a konzervatív irányt képviselte. Elméleti munkássága is jelentős. Az I. világháborúig számos külföldi lapnak is dolgozott. A New Spirit on Stage c. angol könyv részletesen foglalkozik munkáival. F.Sz. Macbeth (Sh.); Don Carlos (Schiller); Tartuffe (Molière); III. Richárd (Sh.); Oedipus (Szophoklész). F.R. Leconte de Lisle: Az Erynniszek (ford. is), Aiszkhülosz: Heten Théba ellen; Grillparzer: Az argonauták; Sh.: Ahogy tetszik; Szomory D.: II. József császár. F. ford.: Molière: Tartuffe; Hebbel: Judith; Brieux: Szabadulás; Csehov: A medve. Drámája: Idegen földön (Horváth J.-vel, 1915). Könyve: A színpad művészete (1919).

IVÁNFI JENŐ – Tartuffe (Molière)