Jakab István

(Mezőkeresztes, 1798. okt. 29.–Bp., 1976. okt. 18.): zeneszerző, drámaíró, fordító, szakíró. Francia, német és olasz nyelvből kb. 30 színművet és operalibrettót fordított, köztük Voltaire-t (Alzire), Goldonit (A fogadósné) és Donizetti operáinak szövegkönyveit. Ő írta az első m. vígopera, A csel librettóját (zene Bartay András, 1838–39). Négy további eredeti munkája közül a Falusi lakodalom (Buda, 1834) bizonyult sikeresnek. 1833-ban díjat nyert a Magyar Tudós Társaság pályázatán, amelyben a Nemzeti Színház elméleti alapját fogalmazta meg (Magyar játékszíni jutalmazott feleletek, Buda, 1834). 1848–1852 között tagja volt a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának. Hasonló feladatot többször is ellátott a Magyar Tudós Társaság pályázatain is. Közölt verseket, humoreszkeket, elbeszéléseket, regényfordítást Balzactól, ismeretterjesztő cikkeket; a maga korában népszerű zeneszerzőnek is számított. Két tragédiája: Zsarnok apa, Izabella.