jól megcsinált színmű

a 19. sz. elején a francia drámaírói műhelyekben kialakított, dramaturgiailag tökéletesre csiszolt színdarabok gyűjtőneve (pièce bien fait). A Scribe-től Sardouig terjedő korszakban több színjátéktípust ölelt fel (melodráma, társalgási színmű, társadalmi vígjáték, bohózat). Általában több, szakosodott szerző műve, akik egy részletterülettel – alaptörténet, dialógusok, verbális humor – foglalkoztak. A jól megcsinált színmű a m. színpadi irodalomra is jelentős hatást gyakorolt. Szigligeti Ede, Csiky Gergely, sőt a fiatal Molnár Ferenc dramaturgiai tudásának egyik legfontosabb forrása volt.