Jámbor László

(Mende, 1911. máj. 18.– ): énekes (bariton). Tanulmányait magánúton végezte, majd Rómában Manfredo Polvarosi növendéke volt. 1937-ben A varázsfuvola (Mozart) Öreg papjaként debütált az Operaházban, amelynek 1974-ig volt magánénekese, azonban 1979-ig nyugdíjasként rendszeresen fellépett. Harminc éven át volt az Operaház egyik vezető hősbaritonja, hatalmas repertoárral rendelkező, minden stíluskorszakban otthonos művész. Pályafutása során közel hetven szerepet alakított, színesen egyénítve hőseit. Elsősorban Wagner műveinek bariton szerepei álltak hozzá legközelebb, de emlékezetes alakítást nyújtott számos nagy Verdi- és Puccini-főszerepben is. Emellett rendszeresen énekelte Mozart, Borogyin, Rossini, Offenbach, R. Strauss operáinak vezető bariton szólamait is. Európa csaknem valamennyi országában vendégszerepelt. Oratóriuménekesként is sikerrel lépett fel. Kossuth-díjas (1963), Liszt Ferenc-díjas (1954), érdemes művész (1955). F.Sz. Wolfram (Wagner: Tannhäuser); Telramund (Wagner: Lohengrin); Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Rigoletto (Verdi); Luna (Verdi: A trubadúr); Posa (Verdi: Don Carlos); Tell Vilmos (Rossini); Igor herceg (Borogyin); Scarpia (Puccini: Tosca).

JÁMBOR LÁSZLÓ