Jászai Mari; Krippel
(Ászár, 1850. febr. 24.–Bp., 1926. okt. 5.): színésznő, a legnagyobb magyar tragika. Keserves gyermekkor után 1866-ban a Győrből Székesfehérvárra tartó Hubay Gusztáv társ.-a után szökött és kardalos lett. Rövid időn belül fellépett Bényei Istvánnál is, majd 1867-től 1869-ig Molnár György Budai Népszínházában játszott. Ekkor ismerkedett meg Kassai Vidorral, első férjével, akitől azonban csakhamar elvált. Még együtt szerződtek 1868-ban Kolozsvárra, ahol 1872-ig dolgozott. 1872-ben a Nemzeti Színház Laborfalvi Róza szerepkörére szerződtette. Bemutatkozásul a Bánk bán Gertrudisát játszhatta el. Nagy része volt a Paulay Ede nevével fémjelzett nemzeti színházi aranykor létrejöttében éppúgy, mint az 1892-es bécsi vendégjáték sikereiben. 1900. ápr.-tól mégis egy évadot a Vígszínháznál töltött – 1901-ben azonban Beöthy László visszaszerződtette a Nemzetihez, melynek egyidejűleg örökös tagja lett. 1893–94-ben a SzAk-n drámai gyakorlatot tanított. 1909-ben a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagjává választották. 1919-ben elsőnek kapta meg a színészek között a Greguss-díjat. Veleszületett tehetségét állandó tanulással fejlesztette. Nyelveket tanult és fordításokat is készített. Óriási hatású művész vált belőle, aki utolérhetetlen volt a tragikus szenvedély megszólaltatásában. Nagyvonalúsága mellett figyelmet fordított a legkisebb részletekre is. Játéka mint egy hatalmas freskó, átgondolt, előrelátó, a színpadot és a drámát érző és értő. Társadalmi drámában és komikai szerepben nem volt igazán otthon, azonban a századvég romantikus-patetikus stílusának kimagasló képviselője volt. Ő még élettel tudta megtölteni a nemesveretű szövegeket. Őszinte és egyenes lényével semmilyen női rafinéria nem fért össze. A tragédia volt az ő területe a színpadon és az életben. Kiváló versmondó; leggyakrabban Petőfi Sándor műveit adta elő. Mintegy 300 szerepet játszott el, köztük húsz Shakespeare-hősnőt. Nevéhez fűződik a Nemzeti Színház görög klasszikus sorozatának több kiemelkedő alakítása. Övé volt a Csongor és Tünde ősbemutatóján (1879) Mirigy szerepe, és ő volt Az ember tragédiája első előadásának (1883) Évája. Emlékezetes jellemeket formált Racine és Grillparzer hősnőiből. Megpróbálkozott Ibsennel is. Pályája végén ő vitte először színpadra A kőszívű ember fiai színpadi változatának özv. Baradlaynéját (1918). Játszott A tolonc (1914) és a Bánk bán (1914) c. korai m. filmekben. Főbb Sh.-szerepei: Goneril (Lear), Margit királyné (III. Richárd), Lady Macbeth, Portia (Julius Caesar), Gertrud (Hamlet), Volumnia (Coriolanus), Imogen (Cymbeline), Closter özvegye (II. Richárd). További Sz.: Erzsébet, Mária (Schiller: Stuart Mária); Antigone, Elektra, Iocaste (Szophoklész); Phaedra (Racine); Medea, Sappho (Grillparzer); Ella (Ibsen: John Gabriel Borkman), Alvigné (Ibsen: Kísértetek); Léna (Verga: A farkas), Predszlava (Szigligeti E.: Trónkereső). F.M. Tükröm (1909); Színész és közönség (1918); J. M. emlékirata (sajtó alá rendezte Lehel I., ill. Haraghy J.); J. M. levelei (Kozocsa Sándor, 1944); J. M. írásai (szerk. Debreceni F., 1955). – Ir. Rakodczay P.: J. M. mint Elektra (1891); Bródy S.: Színésznők (1905); Kárpáti A.: A kételkedő kritikus (1928); Lehel I.: J. M. utolsó szerepe (1931); Rédey T.: Kassainé ifjasszony (1935); Ráskai F.: Áram a tengerben (1938); Cenner M.: J. M. (adattár, 1957); Péchy Bl.: J. M. (1958, 1960, 1971); Földes A.: Így élt J. M. (1981); Földes A.: J. M. és a m. színház (1983).
JÁSZAI MARI – Medea (Grillparzer)
