játékstílus

1. a színpadi előadás színháztörténeti korszakonként és nemzeti színjátszásonként változó jellemző és egységes ábrázolásmódja. A színpadi mű szerzőjére és az adott műre jellemző színházművészeti korszak és nemzeti színházkultúra; a cselekmény játszási körülményeire vonatkozó színházi konvenciórendszer, valamint az előadás idejére jellemző közönségízlés és -igény figyelembevételével és az adott társ. művészi és technikai lehetőségei alapján ötvöződnek a játékstílus történeti és a jelenkorra jellemző kifejezési és megjelenítési formajegyei úgy, hogy azok egységes művészi és szórakoztató élményt nyújtsanak a közönségnek. A játékstílust a 19. sz. közepétől a rend. alakítja ki; 2. ’játékmodor’ jelentésben egyes színészre vonatkoztatva a művészi eszköztár, az egyéni és társ.-i (összjáték-) játékkultúra egyedi sajátosságainak összességét jelenti.