karikírozás

(olasz): 1. olyan művészi ábrázolásmód, mely egy konkrét személy, típus v. társadalmi jelenség jellemző külső v. belső vonásait eltúlozva, torzítva, szatirikus éllel mutatja be. A konkrét személyt kifigurázó karikatúra a paródia, a műalkotást, az irányzatot kiritizáló karikatúra a persziflázs és a travesztia; 2. a színészi játék egyik eszköze, az alakábrázolás egyik módja. A karikatúra tárgyának közvetett bírálata, erőteljes hatású kritikája a nevetségessé tétel segítségével, ill. szórakoztató formában (kabarétréfa, paródia). – Ir. Champleury: Histoire générale de la caricature (1864–1880); Wright: History of Caricature and Grotesque in Literature and Art (1875); Greguss Á.: A torzképről (1896); Tóth E.: A gúnyrajz (Esztétikai Szemle, 1943); Hoffmann: Caricature (1959).