Karinthy Frigyes

(Bp., 1887. jún. 24.–Siófok, 1938. aug. 29.): író, műfordító, kritikus. Regénykísérleteivel 15 éves korában tűnt fel. Bölcsészkari tanulmányait nem fejezte be, újságíró lett. Hírnevét karcolatainak köszönhette, amelyek között sok a színházi vonatkozású. Számtalan kabaréjelenetét, tréfáját és fordítását adták a m. színpadokon. Érdeklődött a filmművészet, mint kifejezőeszköz iránt: Két álom, Mozgóképjáték (1923). Előadóestjein saját műveit kiválóan adta elő. Drámái: Holnap reggel (1915); A bűvös szék (1918); Kísérleti módszer (1920); Lepketánc (1927); Földnélküly János (Lengyel M.-tel, 1929); Haditanács Anthroposzban (1933); A nagy ékszerész (Majoros I.-nal, 1937). Fordításai: Hannequin–Veber: Az elnökné (1913); Lange: Sámson és Delila (1919); Wilde: Bunbury (1924); Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt (1925). F.M. Így írtok ti (1912); Hogy tesz a gránát (1920); Vitéz László Színháza (1922); Visszakérem az iskolapénzt (1922); Egy tucat kabaré (1924); Írta… (1926); Drámák ecetben és olajban (1926); Hőköm színház I–III. (1957). – Ir. Szalay K.: K. F. (1961); Minden másképpen van. K. F. munkássága… (1987).