Kassai Vidor; Kossitzki

(Gyála, 1840. febr. 16.–Vác, 1928. júl. 30.): színész. 1861-ben a Budai Népszínházban kezdte a pályát mint kórista, 1864-től Szabadkán, 1865-ben Pécsett, 1866–67-ben Sopronban, Pécsett, Kaposváron játszott. 1867–69-ig ismét a Budai Népszínház tagja. Ekkor, rövid ideig Jászai Mari férje volt. Együtt szerződtek még 1869-ben Kolozsvárra, de csak Kassai Vidor maradt itt 1880-ig. Közben, 1872-ben az István téri Színházban lépett föl, majd Arad, 1873-tól Losonc és Rozsnyó voltak az állomásai. 1880-tól 1898-ig a pesti Népszínházban játszott. Kis termete, karakteres arca, hajlott orra a komikus szerepkörre utalta, amelyben kiválóan megállta a helyét. Éles megfigyelő volt, eredeti és sziporkázó ötletekkel jellemezte a figurát. Játékában mindig volt valami meghökkentő, komor elem, ami tragikomikussá tette az alakot. F.Sz. Madou asszony (Offenbach: Kofák); Tobias Czafranek (Árpád J.–Szentirmai E.: A póruljárt finánckomisszárius); Cacolet (Meilhac-Halévy: Tricoche és Cacolet); Vasas német (Gaál J.: A peleskei nótárius); Gonosz Pista (Tóth E.: A falu rossza); Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna); Styx Jankó (Offenbach: Orpheus a pokolban); Saint Hypothése (Hervé: Lili); Szefi (Follinus A.: Náni). Könyvei: Hullámok (1890); Furcsaságok (Vác, 1927). Emlékezéseit 1940-ben Kozocsa Sándor rendezte sajtó alá. – Ir. Rédey M.: Kassainé ifjasszony (1935).

KASSAI VIDOR