Kazal László

(Bp., 1911. febr. 27.–Bp., 1983. máj. 10.): színész. Rákosi Szidi színiiskolájában végzett, majd vidéken lett bonviván. 1936–1949 között több fővárosi varietében és színházban szerepelt. 1948–1951 között a Fővárosi Víg Színházban, 1951-től 1983-ig, haláláig a Vidám Színpadon játszott. Népszerű komikus volt, aki remekül énekelt-kuplézott, s a harsány humort éppoly biztonsággal és tehetséggel művelte, mint a komolyabb jellemábrázoló feladatokat. Sok-sok prózai és zenés vígjáték-bohózat főszerepét játszotta el. Az 1960-as évek végén rendezéssel is megpróbálkozott és konferált. Gyakran szerepelt a televízió különböző műsoraiban is. 1965-ben hosszabb turnén vett részt Kanadában és az USA-ban. Érdemes művész (1966). F.Sz. Pufi (Ábrahám P.: 3 : 1 a szerelem javára); Igazgató (Bencsik I.: Kölcsönlakás); Papa (Zágon I.: Hyppolit, a lakáj); Dr. Vas (Eisemann M.: Én és a kisöcsém); Burmak (Miljutyin: Szibériai rapszódia); A próféta (Gádor B.–Fényes Sz.: Álomlovag).

KAZAL LÁSZLÓ

KAZAL LÁSZLÓ