Kelemen László

(Kecskemét, 1762. júl. 26.–Csanádpalota, 1814. dec. 24.): színész, színigazgató, fordító. Apja, K. Mihály, több városban volt kántortanító. 1781-ben a pesti piaristák növendéke, de az 1790 előtti tevékenységéről bizonytalan adataink vannak. 1792-ig Pest város alkalmazásában kántor. 1790–1792 között az első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság alapító tagja, majd vezetője, 1792–1795 között színésze. 1795-től 1799-ig tisztviselő Nagyváradon. 1799–1801 között az újjászervezett társ.-tal Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten, Nagykőrösön, Gyöngyösön és Losoncon játszott. Itt végleg tönkrement és felhagyott a színészettel. 1802-től 1814-ig kántor, ügyvéd és iskolamester volt Ráckevén, Makón és Csanádpalotán. Színházszervezőként volt a jelentősebb, színészként kisebb karakterszerepeket játszott. F.Sz. Kővári (Brühl-Simai K.: Igazházi); Pontyi (Bessenyei Gy.: A filozófus); Xixaxoverox (Hafner–Chudy J.: Pikkó herceg és Jutka-Perzsi). Német nyelvből 15 darabot fordított (Molière-t és Shakespeare-t is), de csak két, nyomtatásban is megjelent magyarítását ismerjük. Egyházi énekeket is szerzett. Legendássá vált alakját színpadi művekben Vahot Imre, Jókai Mór, Váradi Antal és Dényes Samu örökítette meg. – Ir. Váli B.: K. L. az első magyar színigazgató (Arad, 1888); Lugosi D.: K: L. és az első „Magyar Játszó Színi Társaság” (Makó, 1927); Mályuszné Császár E.: K. L. színháza – Tanulmányok Bp. múltjából XI., (1956); Staud G.: Bayer József tudományos munkássága (1979, K. L. 1793 és 1801 közötti naplójának közlése B. J. hagyatékából).

KELEMEN LÁSZLÓ – Pilaszter Andrea domborműve