Kenessey Jenő

(Bp., 1905. szept. 23.–Bp., 1976. aug. 16.): zeneszerző, karmester. A Nemzeti Zenedében orgonát és Lajtha László irányításával zeneszerzést tanult. A Zak-n Siklós Albert zeneszerző növendéke volt. Zenei tanulmányai mellett jogi tanulmányokat is folytatott. Ösztöndíjas tanulmányúton járt Olaszországban, Németországban és Ausztriában, ahol Franz Schalk karmesterkurzusát látogatta Salzburgban. 1929-ben az Operaház korrepetitora, 1932-ben karmesterként debütált Glazunov: Négy évszak c. balettjével. Ezt követte a Babatündér (Joseph Bayer) és az Elssler Fanny (Nádor Mihály). 1937-ben nevezték ki karmesternek. Pályája kezdetétől elsősorban a balettrepertoárt dirigálta, majd 1945-től 1965-ig, nyugdíjazásáig ő volt a balettegy. vezetőkarnagya. Állandó vendégkarnagya volt a Székesfővárosi Zenekarnak, valamint karmestere a Vasas Művészegyüttes Szimfonikus Zenekarának. Zeneszerzőként szimfonikus és kamaraművek mellett operákat, baletteket írt. 1953-ban Kossuth-díjban, 1952-ben érdemes művész kitüntetésben részesült. F.M. Montmartre (1930); Csizmás Jankó (1935); Enyém a vőlegény (1938); Az arany meg az asszony (1943); Majális (1948); A keszkenő (1951); Bihari nótája (1954).