Kerényi Ferenc

(Bp., 1944. márc. 7.– ): az irodalomtudományok kandidátusa, színháztörténész. 1968-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának m.–történelem szakán. Először tanárként, majd muzeológusként, ill. tudományos munkatársként dolgozott. 1983–1992 között a Magyar Színházi Intézet ig.-ja. Szakterületei: a 19. sz., közelebbről a reformkor irodalmi és színházi élete, a nemzeti színjátszás, a Nemzeti Színház története. E témakörökben folyamatosan publikál, forráskutatásokat végez, forráskiadványokat ad közre. Kidolgozta és eredményesen alkalmazza a „műsorréteg” fogalmát. 1984–1990 között a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának titkára volt. 1982-ben Móricz-díjjal tüntették ki. F.M. A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban, 1790–1840 (1975); A borzasztó torony. Képek a magyar vándorszínészet világából (1979); A régi magyar színpadon (1981); A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig (1987); A Nemzeti Színház. Dokumentumok (1987); A Nemzeti Színház 150 éve (szerk., 1987); Nógrád színészete 1790–1885 (1987); 77 ismeretlen dokumentum a régi Nemzeti Színházról (szerk., előszó, 1989); Magyar Színháztörténet I. 1790–1873 (szerk., 1990); Katona J.: Bánk bán (Matura-klasszikusok. Teljes, gondozott szöveg, 1992); Madách I.: Az ember tragédiája (Matura-klasszikusok. Teljes, gondozott szöveg, 1992); Vörösmarty M.: Csongor és Tünde (Matura-klasszikusok. Teljes, gondozott szöveg, 1992).