Kertész István

(Bp., 1929. aug. 28.–Tel Aviv közelében, 1973. ápr. 16.): karmester. Tanulmányait a Zak hegedű, zeneszerzés és karmesterképző tanszakán végezte Kodály Zoltán, Weiner Leó és Somogyi László irányításával. Pályáját a Honvéd Művészegyüttesnél, ill. 1953-tól a győri Filharmonikusok Zenekaránál kezdte. 1955-ben lett az Operaház tagja, még abban az évben debütált Verdi Rigoletto c. operájával. 1956-ban külföldre távozott. 1957-ben Rómában folytatta tanulmányait, majd az akkori Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le, később felvette a német állampolgárságot. 1958–1963 között Augsburgban, 1964-től tragikusan korán bekövetkezett haláláig a kölni operában volt főzeneigazgató. 1960-ban a Liverpooli Filharmonikusokkal és a Londoni Szimfonikusokkal debütált, majd 1965-től 1968-ig a zenekar vezető dirigense volt. 1961-ben Mozart Szöktetés a szerájból c. művét vezényelte Salzburgban és mind Augsburgban, mind Kölnben többször bemutatta ciklusok keretében Mozart operáit. Hasonlóképpen vonzódott Verdihez, Richard Strausshoz és az orosz komponistákhoz. A volt Szovjetunión kívül elsőként ő mutatta be Kölnben a Borisz Godunov (Muszorgszkij) eredeti változatát. 1961-ben a hamburgi rádiózenekarral amerikai turnén vett részt. A londoni Covent Gardenben 1965-ben Az álarcosbállal (Verdi) mutatkozott be. 1970-ben a Chicago melletti Ravinia Fesztivál vezetője volt. Koncertdirigensként éppoly elismert volt, mint operakarmesterként. Lemezre vette Antonin Dvořak valamennyi szimfóniáját, valamint Nyugat-Európában elsőként a Háry Jánost (Kodály Zoltán) és A kékszakállú herceg várát (Bartók Béla).